A kérdés a következő: hogyan lehet a kenyai parasztokat rávenni arra, hogy műtrágyát használjanak? (A látszat ellenére ez nem mezőgazdasági szakprobléma, még ha ez a kérdés így elsőre speciel nem tűnik annak, amire álmunkból is felriadunk.) Voluntarista jóemberek és csillogó szemű segélyönkéntesek szerint támogatni kell a műtrágyát, tulajdonképpen az a legjobb, ha ingyen van. A közgazdászok azonban utálják az ilyesmit: ott van a holtteherveszteség, a nem hatékony elosztás, a túlhaszálat, a pazarlás. Ők rafináltabbak: ha a támogatás nem is, egy okos analógia azonban csodákra lehet képes.
Az alapötlet egyszerű: lehet, hogy a kenyai parasztok pont olyanok, mint az amerikai munkavállalók a nyugdíj-előtakarékossággal? Többé-kevésbé normálisak, csak egy kicsit időben inkonzisztensek, vagyis minden egyes nap megígérik, hogy holnap tényleg megveszik a műtrágyát (félretesznek a nyugdíjas évekre), csak ma még (utoljára!) győz a nehézkesség, és inkább halogatnak. Aztán a mából holnap lesz, műtrágya (megtakarítás) sehol, csak az újabb fogadkozás, hogy holnap minden másként lesz. Aztán megvirrad a holnap, és... Nos, igen, krónikus műtrágyanélküliség (alacsony megtakarítás), újabb siralmas termés (koldusszegény időskor). Az okos tervező szempontjából a jó hír viszont az, hogy a nem-racionalitásban van valami kiszámítható: például az is, hogy szereplőink nem tudnak ellenállni az elköteleződés olcsó eszközeinek, például az ingyenes házhozszállításnak.
Mi a megoldás? Valahogy el kell érni, hogy szereplőink elköteleződjenek, és leküzdjék a jelen mindig nyomasztónak tűnő terheit (közgazdászul: fix költségét). Például ajánljuk fel a kenyaiaknak a szezon elején, hogy ingyenesen házhoz jön a műtrágya, ha korán megrendelik. (Egyszerű, nem?) Az eredmény pedig: műtrágya-használat 46-60%-kal nőtt, sokkal nagyobb mértékben, mint amit az 50%-os ártámogatással el lehetett érni. (A műtrágyás tanulmány korábbi, de ingyenes változata letölthető innen, a nyugdíj-előtakarékosság igen párhuzamosnak látszó megoldása pedig innen.)
Esszékérdés a hétvégére: ártunk-e bárkinek is, ha bölcsen kihasználjuk a nem-racionális vélekedések és viselkedések szabályszerűségeit? Sért-e bárkit is, ha a saját érdekében manipuláljuk? Szerintetek?