Hosszú évek kemény munkája és néhány millió regresszió után búcsút mondunk a maláriának, üdvözöljük a demokráciát, hogy aztán újabb hosszú évek kemény munkája után elbúcsúzzunk tőle is, és üdvözöljük az éppen aktuális növekedéselméleti mainstream új kedvenc magyarázó változóját. És ez így megy húsz éve - legalábbis William Eastery szokásosan szkeptikus értelmezésében.
Tanulság: nincsenek robusztus ereményeink arról, hogy mi határozza meg a gazdasági növekedést, mintánként és időszakonként mást és mást találunk fontosnak, és mást vetünk el. (Ami nem akkora csoda persze, ha az adatok is rendre megváltozhatnak - teszi hozzá Simon Johnson et al.) Azért ne essünk kétségbe: a kevésbé ambiciózus dolgokban lehetünk bölcsek, és sokat léphetünk előre akkor is, ha a Nagy Egész nem is áll össze.