A fejlett világ valamennyi jegybankja ezzel a dilemmával küzd. A világpiaci olaj- és élelmiszerárak emelkednek, és bizony látszódnak már az inflációs mutatókban is. Ugyanakkor az ún. maginflációs mutatók (amelyekből kiszűrik a különösen változékony áralakulású tételek hatását, így most éppen azokét, amelyek igencsak magasak) továbbra is visszafogottan alakulnak. Ami nem is meglepő: a világ fejlettebb része épphogy csak kecmereg kifelé a recesszióból, a kereslet meglehetősen visszafogott, vagyis a gazdaság konjunkturális állapotából következő inflációs alapfolyamatok miatt nem nagyon kell aggódni. Mit kell tennie ilyenkor a jegybanknak: ugorjon rá az egyedi ársokkokra, emeljen kamatot, és súlyosbítsa a recessziót? Vagy éppenséggel nézzen át az egyedi ársokkokon, tartsa (netán lazítsa) a monetáris kondíciókat, azt kockáztatva, hogy az egyedi áremelkedések tovagyűrűznek, és ún. másodkörös hatásuk révén az infláció elszabadulásához vezetnek?
A dilemma úgy is megfogalmazható, hogy vajon a jegybank számára a teljes fogyasztói árindex vagy a maginfláció-e a releváns mutató. Larry Meyer szerint az utóbbi. Az ok egyszerű: mivel a monetáris politika úgyis csak késve fejti ki hatását (a monetáris transzmisszió lassú folyamat), így a jegybanknak nem az egyidejű fejleményekre kell reagálnia. Arra a mutatóra kell figyelnie, amelyik jobban jelzi előre az egy évvel későbbi inflációt, amire már a monetáris politikának is van hatása.
Hogy melyik mutató irányadó a későbbi inflációs folyamatok szempontjából, az empirikus kérdésnek tűnik: meg kell nézni. A Fedben megtették, és azt találták, hogy a 80-as évek közepétől a volatilis nyersanyagárak bizony nem épülnek bele az infláció szisztematikus (trendszerű) részébe. Újabban elég a maginflációra figyelni, arrafelé legalábbis.
Ahhoz, hogy ez az eszmefuttatás a mai magyar monetáris politikának is tanulságul szolgálhasson, jó lenne tudni, hogy mi a hetvenes vagy a kétezres évek Amerikájára hasonlítunk-e inkább. Persze, jó okunk van azt hinni, hogy a régebbire: rossz az inflációs múltunk, baj lehet a várakozásokkal is. De annyira szívesen olvasnánk ezekről a másodkörös hatásokról szisztematikus elemzést is.
Tud ilyenről valaki?